Ovis Jóga Tábor 2019. Fót Beszámoló 3. nap

Ma reggel is Emma érkezett elsőnek. Kiválogattuk a sok műanyag állat közül azokat, amelyek Indiában is fellelhetők. Szép nagy állatsereglet lett: kutyák, macskák, lovak, szamarak, kecskék, juhok, tehenek, elefántok, tigrisek és oroszlánok, párduc, gepárd, sakál, orrszarvúak, vízilovak, krokodil, medve, flamingó, kacsa, majmok, delfin – Emmával készítettünk is egy szuper fotót velük :) Aztán meg is mutattuk őket a sorban egymás után érkező gyerekeknek. Színeztünk is, közben elkezdődött a jelmezes szerepjáték. A tegnapi henna festések mára szépen besötétedtek. 9:00-9:45 kinn voltunk a játszótéren. Ma is a hinta volt a nyerő, meg a tűzoltóskodás Bálintnak :) 10:00-kor már benn tízóraiztunk. Ma többen nem reggeliztek rendesen otthon, úgy hogy ettek szépen a gyerekek. Vajas párizsis teljes kiőrlésű cipót ettünk paprikával, paradicsommal, uborkával (Zohara pulykamell sonkával). Míg elpakoltam a romokat, Brigi négykézláb lovacskáztatta a gyerekeket, meg lábszáron is. Aztán az ovis jóga foglalkozás következett. Onnan folytattuk a kalandunkat, hogy a kis evezős hajónkkal elértünk a tengerpartra. Kiszálltunk, hogy fürdőzzünk egyet. Homokangyalt gyártottuk a parti fövenybe. Építettünk homolvárat. Bálint egy saját medencét épített homokból, amibe becsobbantunk. Lebegtünk a sós vízben. Aztán megnéztük a kikötőt, és hogy a daruk hogyan pakolják meg a hajókat. Mi is lettünk daruk, fél lábon állva, a másik lábunkkal emeltük be a rakományt a hajókba – jó kis egyensúly gyakorlat volt ez. Volt, akinek jobban kellett fogni a kezét közben, és volt, akinek kevésbé. Aztán szoborjátékot játszottunk a Dzsungel könyvéből Ká dalára, a „Válj kővé” c.-re. Táncoltunk, és mikor megállt a zene, mindenkinek meg kellett dermednie, még mosolyogni sem volt szabad, főként, hogy én mindenkihez odamentem, és próbára tettem a pókerarcát – eleinte többnyire sikerrel, de aztán egyre profibbak és ellenállóbbak lettek a gyerekek. Mindenesetre nagyon tetszett nekik, kellett ismételni 3x, és egyszer még Emma is megpróbálkozott a nevettetéssel. Aztán delfinekkel találkoztunk, és kész delfin show-t mutattak be nekünk: delfin röplabdát! Lehetett hason vagy hanyatt feküdni, és az összekulcsolt kezekkel visszapöckölni az odadobott labdát. Aztán félbe kellett szakítanunk az órát, mert megérkezett a konténeres autó az udvarba, és hát végig kellett nézni, ahogy felkerül a konténer az autóra, és az kigördül az udvarról, majd a bácsi még be is csukta a kaput, hogy vigyázzon a gyerekekre, nehogy azok kifutkossanak az útra az autók közé. Megállapították a gyerekek, hogy ez nagyon kedves dolog volt a bácsitól :) És beszélgettünk arról is, hogy miért volt lyukas a konténer, hogy hogyan eszi meg a rozsda a vasat, mi az az oxidáció, és hogy ez az otthoni műanyag kukákat nem fenyegeti, csak a fém tárgyakat, és lehet, hogy anya ezért nem engedi, hogy a fém kisautókkal az udvaron játszanak a gyerekek :) Lilit a vállamra kellett kapjam, hogy jól lásson ? Aztán úgy döntöttünk, hogy a Gangeszen felhajózunk a dzsungelbe! Beszéltünk a Gangeszről, miközben eveztünk, hogy az indiaiak számára ez milyen szent folyó, ebbe temetik a halottaikat, ebben tisztálkodnak, ebben mossák a ruháikat, a partján mantráznak a mantrafüzéreikkel stb. Volt, aki bele merte dugni a lábát a vizébe, volt, aki a hallottak után inkább óvatos volt :) Közkívánatra jó mélyen beeveztünk a dzsungelbe. Közben elmondtam a gyerekeknek, hogy itt a dzsungelben rengeteg állat él, veszélyesen is, ők is sorolták: oroszlán, tigris, puma, mérgeskígyók. Szóval legyünk éberek, és óvatosak, javasoltam. Egyszer csak egy oroszlán tűnt fel előttünk. A gyerekek egyáltalán nem ijedtek meg, olyan szeretettel vették körül az oroszlánt, hogy az egészen lesokkolódott, el is felejtette, hogy ő egyébként ragadozó lenne. Az oroszlán miután megtudta, hogy az erdei állatkölykök Magyarországról jöttek, javasolta, hogy játszanak cirkuszosat. Épített a gyerekeknek egy akadálypályát a dzsungelben: volt ott billenőlap, kúszófolyosó, instabil párna. Ezen mentünk körbe-körbe, jó sokszor. A billenőlap volt a legnépszerűbb, mert lehetett rajta állva és négykézláb is közlekedni, lassan és gyorsan sőt ugorva, és lehetett rajta twistelni is, amihez énekeltem a „Ma már a twisttel senki sem viccel” dalocskát, és doboltuk hozzá a ritmust,kézzel, lábbal, szájjal ment a beat-box :) És lehetett egyensúlyban tartani is a lapot, ahhoz kellett csak az izommunka! Végül az oroszlán még javasolta, hogy ugorjanak át a tűzkarikán, úgy hogy sok kör karikán ugrálás következett. A záró OM és a kis aji következett. Kis szabad játék következett, melynek során Brigi a hátán hurcolta a gyerekeket. Ebéddel folytattuk a napot, de hiába, a mai ebéd nem nagyon fogyott: tojásleves volt és nokedli szaftos husival. Miután eltakarítottam az ebéd romjait, csendes pihenő következett (addig megint lehetett kicsit játszani). Ma Emma és Zohara is külön kérte, hogy nagyon szeretne aludni, ezért csak egy fél fejezetet olvastam a Varázsfelhő c. könyvből, és utána szigorú csendet kértem, hogy aki szeretne aludni, hadd aludjon. És igen, sikerült is a csapat felének elaludnia! Csak Timi, Gergő, Nándi, Iza és Milán maradtak ébren, a többiek mind elaludtak, a lányomat is beleértve :-D Én rövid meditációs üléseket tartottam, melyek alatt erősen fohászkodtam, hogy hadd aludjon háborítatlanul, akinek szüksége van rá, és időközönként kinyitottam a szemem, csendre intettem az ébren maradottakat. Majd egy órát pihentünk így, aztán kitereltem az étkezőbe az ébren maradottakat, és velük elkezdtem a gyöngyfűzést. 15:15-kor ébresztettük a többieket is, és velük folytattam a gyöngyfűzést. Nem volt könnyű megoldani, hogy ne szórják le folyton a rugalmas damilról a gyöngyöket a gyerekek, mindenfélével próbálkoztunk. 15:40-kor nekikezdtünk uzsonnázni: vajas lekváros burgonyás kenyér és gyümölcsök (szilva, őszibarack) és répa volt a menü. Épp csak elpakoltam az uzsi maradványait, és már érkeztek is a szülők, ma eléggé egyszerre, úgy hogy a karkötők kötözése, a termésképek és gyermekek átadása eléggé nehezen ment egy személyben egyszerre egy időben, megint hiányoltam a klónjaimat, de nagyon :) Úgy hogy elnézést a kis záró káoszért, és hogy ma nem tudtam annyit beszélgetni. Nándus azért sírt ma, Orsi, mert Milánnal mindketten nagyon szerették volna az én alváshoz kölcsönadott polifómomat kisajátítani maguknak, és nem tudtak megegyezni benne – erre emlékszem :) Viszont ma is az összes fiú kapott „jó karma” kövecskét, mert a dzsungeles akadálypályán mind előre engedték a hölgyeket, ahogy az jól nevelt fiatalurakhoz illik ;) És érezhető volt, hogy ki aludt délben, és ki nem ;)



Kövess minket a Facebook-on!